(...)
"Minden munka vagy hobbi végső soron akkor kellemes időtöltés, ha az boldoggá tesz téged. Bármilyen dolgot lehet lelkesen csinálni, ha el tudod magaddal hitetni, hogy az neked valahol valamikor valahogyan a hasznodra lesz, és ettől boldog leszel. A fotózás mondjuk általában alapjáraton is boldogít, kivéve ha a lájkokra hajtasz.
Ha végre azért fotózol, hogy a saját minőségi igényeidet kielégítsd, hogy a saját szabadidődet örömmel töltsd el (ami lehet küzdelmes munka is, ha egy híd tetejére kell másznod a képért), akkor a folyamat és annak végeredmény fog boldoggá tenni, nem az arra kapott interakciók.
De ha mindenképpen elismerésre szomjazol, legalább törekedj arra, hogy ezt szakmai közönség előtt érd el. Nem, a képmegosztó oldalak és csoportok (kevés kivételtől eltekintve), illetve a kereskedelmi egységek/médiumok által hirdetett pályázatok (bármilyen szakmai zsűri ellenére) NEM szakmai közönségek. Ezek a széles publikum vagy a támogatók/szervezők ízlését tükröző felületek, ahol egyébként nem nehéz jó eredményt elérni, ha tudod, mit akarnak látni (cicát, kutyát, okostelefont, stb.). Aki tallózott már ilyen pályázat-győztes fotókból rendezett kiállítást, az magától is észre fogja venni ezt...
Egy szónak is száz a vége: válj örömfotóssá és ne hajszold a népszerűséggel összetévesztett valódi elismerést."
(...)
A teljes cikket Horváth Krisztián honlapján olvashatod! Érdemes! :-)
Facebook hozzászólás